FORDÍTÁS:

A Parc des Princes-en.

Bill: Csak most érkeztünk Párizsba... és Tom most próbálja megmagyarázni a pincérnek mi az az Apfelschorle...:)
Bill: Csak most landoltunk Párizsban és azt hiszem olyan délután négy lehet.  A nap többi részében mindegyikünk csak a szobájában fog lazítani.

Gustav: Na mi a helyzet?

Bill: Holnap reggel elég korán el fogunk indulni a Parc des Princes hatalmas helyszínére...úgy értem, ott az összes produkció és minden más gigantikus. A csapat már ma elkezdi előkészíteni a showt... és a mi holnapi hangpróbánk is hosszabb lesz, mint az átlagos, és ellenőrizni fogjuk az utolsó részleteket is. De ma éjszaka csak lazítunk!

Bill: Az Olive-ok éppen olyan undorítóak, mint gombák, spárga, brokkoli, karfiol, Brüsszeli csírák és az összes többi ilyen dolog... Ezek mind undorító kaják, és ez fontos nekem, hogy ne halljam azokat az embereket akik azt mondják, hogy végül úgyis megkedvelem ezeket az ízeket... Ez totál ABSZURD!
Tudom, hogy ezek az emberek, akik azt tettetik, hogy azért felnőttek, mert ettek spárgát...  végül biztos szerettek volna hányni, de visszatartották...
"Oh, ennek milyen finom íze van, mindenki megkedveli egyszer!" - nekem ez nevetséges hozzáállás. Nem szerettem a spárgát, mikor 3 éves voltam, nem szeretem most sem, és nem is fogom szeretni akkor sem, amikor 37 leszek.
Tom: Nincs olyan kaja, amit az eddigi életemben nem ettem meg, de most meg megeszem.
Georg: Biztos... például a mozzarella vagy a calamari...
Tom: Azokat is ettem, mikor kicsi voltam... komolyan!
Bill: Mindig szerettem a kávét - öt éves korom óta... imádom. Mikor kicsi voltam, a szüleim nem akarták hogy igyak, ezért egy kicsi löttyintést adtak, és a többi részét megtöltötték tejjel... Mindig gyorsan megittam:)

TH Staff: Ha van időtök, találkozhatnánk a pirotechnikával felelős srácokkal, és átnézhetnénk a ma este műsoreffekteket a számítógépen ...

Bill: Ez hatalmas! Nagyobb, mint akármi, amit ezelőtt láttam... és a színpad... elképesztő!
 // Aztán beszélnek a pirotechnikáról, ami... azt hagyjuk... XD //

Tom: Az estém fénypontja volt, a Ready set go introja... Már ütöttem az első akkordokat, Bill pedig csak beszámolni kezdett el... egy kettő három... Totál ütés mellett volt... szóval nekünk kellett alkalmazkodni Bill ritmusához...
Bill: A lépcsők nagyon keskenyek voltak, és mielőtt a koncert elkezdődött, mondtam, hogy le fogok esni róla... Aztán futottam fel, és a karom beragadt én meg próbáltam kihúzni... éreztem, hogy totál teljesen elzsibbadt...Nem tudtam mozgatni a karom! A kezdésnél gondoltam, hogy lehet hogy eltört, de mikor odamentem a mikrofonállványhoz ráraktam a kezem. Szerencsére a következő dal közben már újra éreztem...
Tom: Túl sok hiba Billtől... - totál elrontotta az RSG introt és leesett a lépcsőkről a Reden közben... Mit toltál még el?
Bill: Csak leestem a lépcsőről... csak ennyi!
Tom: És mi volt a Ready Set Go-val?
Bill: Semmi rossz nem volt benne!
Tom: Persze, az volt... hallgasd meg mások mit mondanak.
Bill: Gyerüünk... én vagyok a banda vezetője, ezért nekem kell tudnom, kinek van igaza...  ha azt mondom ez van, akkor ez a helyzet.

Pussz:Tooti